Valamikor drámakirálynő voltam, de annak már vége. Huszonkilenc éves vagyok, a fene vigye el, sőt holnapután harminc leszek, és Grand Slam-döntőket játszottam huszonöt éves koromig. Én tényleg a csúcson hagytam abba. A tenisztornákon összesen több mint tizennégymillió dollárt kerestem, ebben nincsenek benne a szponzorpénzek, amik a mai napig áramlanak hozzám, mert tartom a formámat, és mert Ariel mellett én is sokat szerepelek. Vagyis nem lenne semmilyen problémám, mert jó edző vagyok, és Ariel jó alany. De vannak dolgok, amelyeket nem tudok irányítani. Hiába tartom magam okosnak, sőt rafináltnak is, továbbá jó nőnek, van az életemnek egy sötét sarka, ami fogva tart. Hogy ezt a sarkot én hoztam-e létre magamnak, én vonzottam-e be, vagy valahogy csak „lett”, azt nem tudnám megmondani.
Mind
