– Hercegnő!
Még csak pár perce sétálok, de már a bőrömön ül a pára a melegben, és úgy érzem, mindjárt ki fog törni rajtam a nátha vagy az influenza, rossz a gyomrom, és a csontjaim is olyan furán viselkednek. Tudom persze, hogy mindez nemcsak a hihetetlen kánikula hatása, hanem a gondolat tesz tönkre, hogy nincs meg a ruhám, és ez most szépen ki is fog derülni. Erre itt az utcán a tegnapi masszőr, aki feltételezhetően teljesen elmebajos, szépen térdre ereszkedik előttem. Nem vagyok messze a szállodától, de annál távolabb, hogy csak úgy simán visszaosonjak. Itt állok az ausztrál kánikulában, és fogalmam sincs, hogyan lógjak meg a nagydarab masszőr elől. Szerintem, ha Ariel tudná, hogy a masszőre miféle szerzet, inkább azt a Kimet hívná házhoz.
– Bocsánat, sietnem kell! – szabadkozom, szem
