– Muszáj bemennem vele – köti az ebet a karóhoz a macskanő. A felvételes orvosnő rezignáltam veszi tudomásul, majd felteszi a nagy kérdést:
– Biztosítása van?
– Van – feleljük egyszerre a macskanővel. Onnan tudom, hogy van biztosításom, hogy Ariel az utazásunk előtt megmutatta, hogy kötött nekem egy egész éves biztosítást, mert „ki tudja, mennyit fogunk utazni”. Akkor ezt nem is vettem komolyan, és őszintén: ki akar huszonhárom évesen biztosításokat kötni? Hát én nem, az tuti. De Ariel, a férjem mindenről gondoskodik, mondhatom. Csak éppen rólam nem, de ez az én hibám, mert mindig mindent én rontok el.
– Majd én fizetem – mondja a macskanő.
– De hát van kártyám! – kiáltok fel.
– És itt van?
– Nincs, de tudom az adataimat, és meg lehet találni. Ez biztos.
A macskanő és a dokinő egyar
