A taxis csak egyszer szólal meg. De utólag, szerintem, hálásak leszünk neki ezért.
– Biztosan ez a cím? Mert ez egy szekta címe.
Szépen lefordítom Kazimiréknak, és titkon még élvezem is a helyzetet.
Nekem, hangsúlyozom, nem olyan elképzelhetetlen az egész. Azok után, hogy egy lábba beültetett chipet követünk, konkrétan nagyapa-unokája viszonylatban, már bármi elképzelhető számomra, ha a Gyarmati családról beszélünk.
– Szekta? – dörren rám Kazimir. – Miről beszél?
Bár nem engem kéne leszúrnia, elboldogulok a tolmács szerepével.
– A szilveszteristákról – feleli a sofőr, és én fordítok, bár ezt a kifejezést még sosem hallottam.
– Hahh, az akkor én vagyok! – kacag fel az énekes, mintha csak egy jó viccet hallott volna. – Minden szilveszterkor van vagy három-négy fellépésem. A régi szép
