– Honnan tudja, ki vagyok?
– Nézem a teniszt. A kedvenc sportágam. És magát a kamera nagyon szereti.
Na, erről tudnék mesélni, de inkább mással traktálom őt, mondjuk az elrablásom történetével.
A doki, miután végighallgatta a sztorimat, két percet beszél a benti vonalán, olyan halkan, hogy még én se halljam, majd odajön hozzám, aki még mindig a vizsgálóágyon heverek, és nagyon úgy tűnik, hogy ezt a mai napot nem is igazán fogom kiheverni, majd a kezembe adja a mobiltelefonját.
– Hívja fel Arielt, most. És hívja ide, mert én biztosan nem fogom magát senkivel elengedni ezek után. Főleg, mert…
– Mert?
– Azért, mert terhes, Bora.
Kicsit később.
– Ismételje meg!
– Az imént relaxált? – kíváncsiskodik.
– Nem, szerintem elájultam – vallom be, és aztán kicsit meg is ingok a diagnózisában,
