– Most akkor mi legyen? – kérdezte Richard Wagner.
– Este elmegyünk a kávéházba, és a szeme közé nézünk.
– Most már minek?
– Lehet, hogy idővel minden bűn elévül, de a disznóság akkor is disznóság marad örökre – felelte az anyja, és kis híján sírva fakadt.
Richard Wagner szülővárosának akkoriban egyetlen kávéháza volt csupán, s az sem örvendett a legjobb hírnévnek. Rendes ember a borozókat vagy sörözőket látogatta, a kávéházat az alvilág szállta meg. Persze ez csak amolyan vidéki alvilág volt, egy fővárosi prostituált előkelő dámának érezhette volna magát itt, a fővárosi zsebtolvaj pedig pénzügyminiszternek.
Az ifjú és egészséges, zeneszerzői ábrándokat kergető Richard Wagner édesanyja bevallotta, hogy még soha nem lépte át a kávéház küszöbét, s majd elsüllyed szégyenében, hogy öreg n
