– Mi nem vagyunk bolondok – kezdte. – Az igazság szerint, amely persze összeegyeztethetetlen a mi igazságról vallott felfogásunkkal, nekünk börtönben kellene sínylődnünk. Ehelyett az ön kétes vendégszeretetét élvezzük. Ne haragudjon, de ez nyugtalanít bennünket.
– Nyugtalanságra semmi okuk – felelte Nepomuk. – Ez nem börtön, de nem is tébolyda. Itt jó levegőn vannak, egészséges környezetben, távol a civilizáció ártalmaitól. Maga a táj festő ecsetjére méltó. Ha a megfelelő hasonlat után kutatnék, talán azt mondanám, hogy amíg a börtön vagy a tébolyda maga a pokol, ez a hely inkább amolyan tisztítótűz-féle valami. Itt-tartózkodásukat tekintsék rövidebb-hosszabb ideig tartó utókezelésnek. Ha bűnösnek találták volna magukat, egészen biztos, hogy most az előbb említett intézetek valamelyikében
