– Én akkor sem… – felelte Bonifác.
A megrökönyödött karmester nagyot csapott pálcájával az asztalra.
– Megbolondultál, Bonifác?
Bonifác ekkor önérzetesen kihúzta a derekát.
– Nem bolondultam meg, mert bolond vagyok, és az ember csak egyszer bolondul meg. Ha most megbolondultam, akkor vagy eddig nem voltam bolond, vagy most lettem megint normális. Ezt viszont, kérem, eddig sem én döntöttem el. – És leült.
A karmester végre megértette, hogy Bonifác fél, meg a többiek is félnek, meg mindenki fél. Megkérdezte, akad-e önkéntes jelentkező, s akkor Dodó nem bírta tovább. Félig önkívületben, félig rettegve, kiadta magának a parancsot.
– Majd én!
A karmester elmosolyodott.
– Igazán figyelemreméltó egyéniség vagy, Dodó – mondta. – Elég, ha eldugod a képeket a sarokba. Nem szeretném, ha meglá
