9
A belügyminiszter a kandallónál ülő Paul Auriolt nézte. Úgy találta, hogy barátját az elmúlt hetek eseményei alaposan megviselték. Sovány arcára ráfeszült a bőr, szeme alatt mély sarlók sötétedtek, sűrű hajában mintha több lenne az ősz hajszál, mint amennyi egy hónappal ezelőtt volt. Egy pillanatra levette tekintetét Auriolról és a kandalló márvány lapján álló aranyozott órára nézett, amely most kezdte el ütni a tizenegyet. Tíz perc múlva kezdődik az értekezlet. Megdörzsölte csontos állát, és ha már barnára sült keze ott volt az állánál, sötétszőke bajuszát is megsimogatta.
– Sajnálom, Paul, de semmi biztatót nem mondhatok – széttárta a kezét. – Megértelek. Én is apa vagyok. Azt is tudom, hogy a helyzet tragikus. De gondold meg, a sorozatos robbantások, a két rendőr halála. Tudom, hogy
