A JÓSLAT
A fekete özvegy írja:
Amikor első ízben engedtem be házamba ezt a bőrig ázott, lucskos, tüsszögő idegent, azonnal tudtam, hogy megérkezett végre a férfi, akire több mint egy évtizede várók. Legszívesebben térdre borultam volna előtte, és megcsókoltam volna átázott nadrágja szárát. De nem mertem elárulni érzelmeimet. Féltem, hogy ilyen érzelemkitöréssel időnek előtte elidegenítem magamtól.
Férjem, Laci temetéséről, és ami azután történt, sosem beszéltem előtte, mert nem akartam, hogy bolondnak tartson. Amikor a temetésről testben és lélekben megtörve hazafelé tartottam, s megszólított az utcán az az öreg trafikosnő, aki még nálam is jobban gyűlölte mostohaapámat, először megpróbáltam lerázni. De az öregasszony nem tágított. Kétségtelenül bolond volt egy kicsit, de a bolondoknak
