THÉSZEUSZ ELSŐ TALÁLKOZÁSA A FEKETE ÖZVEGGYEL
Zengett az ég, zuhogott az eső, veszettül nyomtam a kerítéskapu vasoszlopára szerelt csengő gombját, mert a zivatar útközben kapott el, se esőkabát, se esernyő nem volt nálam. Itt vagyok, galambon, Ariadném, én vagyok az, Thészeusz, meg kell beszélnünk, hogyan működjünk együtt a bikával. Tudod, nekem a bika se ingem, se gatyám, ha okos vagy, te is megspórolsz egy kis fonalat, s a félretett pénzünkből egyszer majd elmehetünk együtt nyaralni. A ház (vagy inkább villa) kísérteties csöndbe burkolódzott, csak nagy sokára jött Yvette (még nem tudtam persze, hogy Yvette a neve), szandál volt a lábán, és valami gyűrött fekete pulóvert dobott a fejére. Ez Ariadné! Csak rá kellett nézni! Belenézni a fekete szemébe, végigfuttatni egy-két-három gyors pill
