FINN
Finn felére csökkentette a vízadagokat, amiről tudta, még így is hamarosan el fog fogyni. Minden eltelt órával érezte, hogy a feje egyre tompább és egyre ködösebb. A gondolatai széttöredeztek és eltávolodtak tőle, ide-oda mozogtak, mint egy kaleidoszkóp mozaikja. Vajon ezek a súlyos kiszáradás első tünetei?, töprengett. Eleget tudott erről az állapotról ahhoz, hogy rettegjen a továbbiaktól.
A gondolatai folyton próbálták elrepíteni innen egy másik helyre és időbe. Valahová, ahol boldog volt. Finn azonban érezte, hogy elkerülhetetlenül közeleg az idő, amikor már nem harcol annyira, hogy ott maradhasson.
Gyenge volt és kimerült, egy időre zaklatott álomba merült. Hamarosan hirtelen felriadt, mert nyomást érzett törött bordáin, és valami forró bűz elhomályosított minden más rossz szag
