Az ég besötétedett, olyan lilás színű lett, mint egy csúnya zúzódás. Az eső, mint a tüzérségi golyózápor, úgy esett a földre. A konyhaablakon keresztül láttam az utcán gyorsan menedéket kereső embereket. A fejük fölé tartották a kabátjukat, a szatyrukat vagy az aktatáskájukat, de hiába próbáltak szárazak maradni. Ez a fajta eső senkit sem kímélt.
A felhőszakadás ellenére kinyitottam az ablakot, élveztem a hirtelen hőmérsékletesést, bármilyen rövid ideig tart is majd. A konyhaablaknál mély és széles volt az ablakpárkány, ezért kihajoltam. Éreztem, ahogy a pólómat átnedvesíti az eső, de nem húzódtam vissza a konyhába. Volt valami vad és ősi abban, ahogy az időjárás tükrözte a hangulatomat.
Tudtam, mit kell tennem. Már azelőtt tudtam, hogy a szervizvezető burkoltan megerősítette volna, hogy
