Három óra vezetés után – amely még évekig kísérteni fog a rémálmaimban – már csak negyvenöt percre voltam a Gomba-házikótól. Kétszer eltereltek, egyszer csak hajszál híján kerültem el az ütközést egy levegőben repülő szemeteskukával, és többször is kerülgetnem kellett az Edna leszaggatta faágakat az úton.
Már a célegyenesben voltam, ám ekkor megpillantottam az úttesten egy utamat álló „Rendőrség: Az út le van zárva” feliratú akadályt. Kinéztem a szélvédőn az útakadályra, miközben a Google-térkép másik útvonalat keresett. Minden egészen másképp nézett ki az esőben, mégis biztos voltam benne, hogy ez az az út, amelyen Finn és én tizenkét hónappal azelőtt mentünk, amikor először találtunk rá a házra.
A telefonom megtervezte a kerülőutat, ami ez esetben plusz fél órát jelentett, néhány nagyo
