Valaki a vállamra terített egy új, száraz takarót. Az előző kettőhöz hasonlóan azonban ez is percek múlva csurom víz lesz. Folyton próbáltak rávenni, hogy üljek be az úttesten álló valamelyik járműbe – jó sok közül választhattam volna. Legalább három rendőrautót, két tűzoltót és egy citromsárga autómentőt láttam. Én azonban nem voltam hajlandó elmozdulni az út széléről. Ha hagyták volna, akkor még mindig lent lettem volna a vízmosásban Finn-nel, bár erről nyilvánvalóan szó sem lehetett.
Határtalan boldogságot éreztem, amikor Finn kinyitotta a szemét, de azonnal elmúlt az örömöm, amikor megláttam üveges, fókuszálatlan tekintetét. A nevét ismételgettem, megérintettem az arcát, és egy-két pillanatig, mintha velem lett volna, aztán halkan… szinte boldogan… felsóhajtott, és újra lehunyta a sze
