Ez a kapcsolatunk elején volt, akkor még csak néhányszor aludtam nála, ezért könnyen meg tudott vezetni. Nézte az arcomon az elborzadás jeleit, aztán átölelt, és hangosan felnevetett.
– Te… – vágta rá az akkori énem, miközben a vállába bokszoltam, majd éreztem, hogy mind a ketten hanyatt dőlünk az ágyra. Akkoriban minden beszélgetésünk ott végződött: vagy az ő ágyán vagy az enyémen.
Most végighúztam a kezem a kiürített szoba matracán, mintha a memóriahabon keresztül fizikailag is össze tudnék kapcsolódni vele. Vajon ugyanúgy emlékezett a teste alakjára, mint én? Megőrizte a rostjai között a kettőnk között lángoló szenvedély minden pillanatát? Mert én igen.
Hirtelen elgyengült a térdem, már nem tudott megtartani, ezért úgy csuklottam az ágyra, mint egy marionettbábu, csak ezúttal nem dől
