– Tessék! – mondtam, és egy még habzó Proseccót tettem le Hannah elé. Ő megfogta a poharat, az enyémhez koccintotta, de hirtelen elbizonytalanodott.
– Azt akartam mondani, hogy „egészségedre”, de talán nem éppen ez a legideillőbb.
– Akkor koccintsunk a barátságra! – javasoltam, és az övéhez érintettem a poharam. – Mert csak egy igazi barát jelentkezett volna önként, hogy az év legmelegebb napján szórólapokat tűzzön fel velem szerte a városban.
– Önként jelentkezett? – visszhangozta Hannah. A szeme csillogott a déli napsütésben a söröző kerthelyiségében. – Azt hiszem, az „erőszakosan rákényszerítették” sokkal találóbb megfogalmazás lenne.
Elmosolyodtam, és hátradőltem a fapadon, amelyet sikerült megszereznem magunknak. Meghívtam Hannah-t ebédelni, miután négy órán keresztül az „Eltűnt”
