A GOMBA-HÁZIKÓ
Tizenkét hónappal korábban
– Ez a kocsi őrület.
Finn egy pillanatra levette a tekintetét az útról, és rám nézett.
– Mármint jó értelemben? – kérdezte vigyorogva.
– Nem, úgy értem, hogy „ki az ördög vesz meg egy ilyen autót?”.
– Én. Én veszek… vettem – válaszolta, és boldogan megvonta a vállát. Egy pillanatra nem ezt a harminchat éves férfit láttam egy feltűnő, amerikai Ford volánja mögött ülni, hanem egy javíthatatlan, huncut kisfiút. Hirtelen rádöbbentem, hogy bepillantást nyertem abba, milyen lesz majd a fiunk. Talán ezért enyhültem meg kissé.
– Határozottan nem az a fajta autó, ami elkerüli a feltűnést, ugye?
Finn elengedte a volánt, és egy pillanatra megszorította a combom, így azonnal megfeledkeztem erről a klasszikus, piros-fehér Gran Torinóról, amit Finn aznap
