Megint felhívtam Graham felügyelőt, és közben olyan erősen szorítottam Milly ajándékkártyáját, hogy félő volt, talán összezúzom. A felügyelő becsületére legyen mondva, végighallgatott, és bár sejtettem, hogy a vonal túlsó végén néha a szemét forgatja, a hangjából ez nem hallatszott.
– Miss Fletcher… Gemma…, tudom, mennyire nem szeretné azt hallani, amit most mondani fogok. – Itt akár abba is hagyhatta volna, mert már tudtam, mi következik. – Nekem arra van szükségem, amit a rendőrségi szabályzat előír, konkrét, kézzelfogható bizonyítékra, vagyis, hogy Mr. Douglas nem egyszerűen úgy döntött, hogy hátat fordít… a helyzetnek. – A „helyzet” alatt azt értette, hogy nekem. – Tudom, hogy maga szerint megtalálta ezt a bizonyítékot a kisállat-kereskedésből küldött ajándékkártyán, de nekünk sajnos
