Ebből tudom, hogy soha, de soha nem kapok meghívást, hogy láthassam az irodai zenekart élőben.
– Előszeretettel írnak dalokat népszerű slágerek dallamára a kollégákról.
– Nem! – Ez már túl szép, hogy igaz legyen. – Például?
– Ezen a héten valaki írt egy dalt az osztályunkról az ABBA „Mamma Mia” című dalára. A kedvenc részem valami olyasmi volt: „Nekünk nincs fontosabb, ó, mint az FTM” – az egyébként a fő teljesítménymutató rövidítése, ha nem tudnád….
– Hogyne tudnám! – füllentem. – Folytasd!
– Bocsi. Szóval aztán jön a „de–de–de” rész…
Besegítek, hogy gyorsabban haladjunk:
– „De de de de de de de, de de de de de de…” – aztán Legóember folytatja a következő sorral:
– „Oly jó fejek vagyunk, hogy az már fáj…”
– „De de de de de de de, de de de de de de…”
– És aztán… És aztán… A többi
