Ebéd után (rozskenyér, saláta és karaj, ahogy Legóember ígérte, egy gramm cukor nélkül) kierőszakolok magamnak egy gyárlátogatást, hogy lássam, mire ez a nagy felhajtás, és csatlakozik hozzám néhány japán turista is, akik kimondottan ezért repültek ide. Látom, hol készítik a minifigurákat, a sárga, mosolygós fejüket, U alakú kezüket és sapkaszerű hajukat. Néhány elrontott példányt kegyetlenül kidobnak, csak a tökéletes játékok mehetnek tovább a csomagolóba, ahol dobozba rakják őket a manók… akarom mondani a dolgozók.
A Lego közel sem a legolcsóbb játék a polcokon, de mindennél fontosabb számukra a minőség. Az alapító, Ole Kirk Christiansen egyszer leszidta a fiát, Godtfred-t, aki azzal állt elé, hogy vékonyabb festékréteget alkalmazott a játékokon, és ezzel pénzt spórolt a cégnek. Ole uta
