Miután újabb napot gürcöltem végig a boldogságkutatás taposómalmában, este 6-kor gyógyító céllal öntök magamnak egy pohár bort, és elgondolkoznom azon, hogyan tudnám a dán munka-magánélet egyensúly elveit alkalmazni laptopközpontú életemre. Jó állást adtam fel, hogy idejöjjek és szabadúszó legyek – amit a legtöbb itteni sehogy sem ért, állandóan azt kérdezgetik, mikor szerzek „rendes munkát”. Az igazi nevem helyett itt csak úgy emlegetnek, hogy „Legóember felesége”. A munkám az egyetlen, amitől én még mindig „én” vagyok, és nem egy kis, sárga minifigura rányomható lófarkas frizurával. Mindig is a munkámmal azonosítottam magamat. Ezért ijesztő a gondolat, hogy kevesebbet dolgozzam.
kevesebbetÉrtem én a „pénzen nem vehetsz boldogságot” elvet. Mivel újságíró vagyok, nagyon jól tudom, milyen,
