– Nem álmodom? – kérdezi Legóember.
– Azt hiszem, nem – felelem bizonytalanul.
– Hozott pótruhát? Biztos, ami biztos? Vészhelyzet esetére?
pótruhát?Teljesen értetlenül rázom a fejemet, miközben a lány kedvesen integet nekünk, megfordul, és bemegy a templomba a barátai és családja kíséretében. A meglepően toleráns tömeg ránk se bagózik, és miután nem marad senki, akitől bocsánatot kérhetnénk, mi is elindulunk lassan.
Nem találok magyarázatot arra, amit láttunk. Ez nem normális! A hazaúton feltűnik, hogy mindenütt pavilonokat és sátrakat állítanak fel a környező kertekben. Konvojokban érkeznek a cateringesek, szakácsruhába öltözött emberek kinyitható asztalokat pakolnak le, és nagy rekeszekben ételeket.
– Valami hatalmas buli van, amire mi nem kaptunk meghívást? – töprengek hangosan. Ek
