– Na és mi van, szóval, Istennel? – kockáztatom meg a kérdést. – Neki mi köze van ehhez az egészhez?
– Hát… – kezdi Pernille olyan hangon, ami azt sugallja, nem valami sok.
nem valami sok.Kiderül, hogy Dániában a konfirmáció alkalmával Isten erősíti meg az egyénnek tett ígéretét – azt a kereszteléskor tett ígéretét, hogy vigyázni fog rá. Tehát a dánoknál a konfirmáción Isten mond igent rád, nem pedig fordítva. Ha így nézzük, nincs nagy jelentősége, hogy lelkes templomjáró akarsz-e lenni, vagy hiszel-e egyáltalán.
– A protestáns vallás dán változatában nincs jelen az istenfélés – magyarázza Pernille. – A konfirmáció az evangélikus egyházban nem számít szentségnek, hanem rituálé, amikor a gyermekkorból átlép valaki a felnőttségbe – ezért mindenkit érint. – Szinte hallom, ahogy a nagyanyám
