– És itt van a… hogy is mondják, az „anyatortája”? Nagy izé. Táplálja a magzatot.
– Méhlepény?
Bólint.
– Az. Nagyon jól néz ki.
Sosem foglalkoztatott különösebben, hogyan néznek ki a belső szerveim, de megkönnyebbülés tudni, hogy kielégítőek, bár kicsit megijedek, mi lesz, ha a belsőségeim is ugyanolyan vizuális méricskélés tárgyává válnak, mint a női test több része. (Mi van, ha kövér a vesém? Vagy ráncos az agyam? Ja, várjunk csak…) Ha hazamentem, el ne felejtsek rákeresni, hogy kell kinéznie egy „normális” méhnek és méhlepénynek. A szülésznő leteszi az eszközeit, és a szemembe néz:
(Mi van, ha kövér a vesém? Vagy ráncos az agyam? Ja, várjunk csak…)– Mi van a szexussal?
Erre nem számítottam.
– Miért, mi van a szexussal? Szüneteltetnünk kellene? Vagy többet kellene?
– Úgy értem, a
