Otthon üres ház fogad. Legóember kocsija a beállóban áll, de sehol semmi nyoma, ahogy a túlvezérelt korcsnak sincs, aki máskor a lábamat csapkodva csóválja a farkát, miközben hosszú percekig köröz körülöttem, így üdvözöl.
Megörülök a félórányi nyugalomnak, és letelepedek, hogy legépeljem a jegyzeteimet, és fontolóra veszem, hogy vacsorára készítek valami kreatívat rozskenyérből. Meglepetésemre a gépem már be van kapcsolva. Miután magához tér a monitor szundikálásából, egy csomó gyűjtögetéssel foglalkozó oldal jön fel, például „Útmutató a vadonhoz”, „Minek van szezonja szeptemberben”, és a Skandináv Étellabortól az „Útmutatások a fenntartható gyűjtögetéshez”.
Te jó ég…
Láttam, hogy Legóember felélénkül, amikor meséltem neki Benről és a Skandináv Étellabor cserkészkalandjairól a vadonban.
