Úgy néz rám, mint egy kétbalkezes féleszűre.
– Egyszerűen… átlépjük…
– Jó, de hogy tekeritek körbe a fán? – Elmagyarázom, hogy mi többnyire a sarokba állítjuk a fát. – Így elég egy oldalát feldíszíteni.
Helena C. rosszallóan néz rám:
– Mi körben feldíszítjük, aztán kihúzzuk egy takarón a szoba közepére az énekléshez és tánchoz.
– Akkor jó. – Ez menni fog, gondolom, nem lehet olyan nehéz. – És miket szoktatok énekelni? – kérdezem.
– Van néhány dán dal, amit mindenki ismer, elküldhetem a szövegüket, ha akarod – folytatja –, aztán a bácsikám mindig elénekli a „Winter Wonderland” első két sorát.
– Csak az első kettőt?
– Igen. A többit nem tudja.
– Ó.
– Igazán megtanulhatná. Mondjuk is neki minden évben. De eddig hiába. – Helena C. úgy csóválja a fejét, mintha a derék rokon lenne az é
