– Senki nem tudja, hogy az miért van. De hagyomány!
hagyomány!– Természetesen.
Miután megérkezik a többi vendég, eszünk, és megbarátkozom a párolt kelkáposzta gondolatával. Aztán visszaszámoljuk (dánul) a másodperceket addig, amíg Viking digitális órája éjfélt nem mutat, és próbálunk nem tudomást venni a többi, rosszul járó órával felszerelt lakásból hallatszó ünnepi kiáltozásról.
– Ti! Ni! Otte! Syv! Seks! Fem! Fire! Tre! To… – kántáljuk. – Godt Nytår! – kiáltunk végül. („Boldog új évet”, dánul).
Ti! Ni! Otte! Syv! Seks! Fem! Fire! Tre! To…Godt Nytår!Mindenki ölelkezik, puszizkodik, skålozik, aztán elkezdődik a bútoron ugrálás. Miután én már úgy nézek ki, mint egy sétáló légballon, engem neveznek ki fotósnak – így én a padlón maradok, miközben mindenki más felmászik Viking kanapéjára.
