A pékasszony most elszántan összefonja a karját, mintha azt mondaná: „Ha nem tartják be a szabályokat, nincs fincsi péksütemény!” Tudni kell veszíteni. Megfordulok, teszek három lépést jobbra, elveszem a kis, fehér cédulát a 137-es számmal a gépből, és visszamegyek. Az asszonyság bólint, elveszi a sorszámomat, és leereszti a karját, jelezve, hogy most már mehet minden a rendes ügymenet szerint.
Miután rendelünk, Legóembert felhívja a túlbuzgó személyzetis. Kifelé indul beszélgetni, hogy ne zavarja a tejhabosító berregése, én pedig asztalt választok magunknak és péksüteményből álló bőségtálunknak. – Ne kezdd el nélkülem! – szól rám a férjem szigorúan, miközben kezével eltakarja a telefonja mikrofonját.
Aggodalma nem alaptalan. Nem túl jó a hírem ezen a területen, megbízhatatlanná válok, h
