Tudta, hogy semmi esélye a menekülésre, de azért amennyire csak ereje engedte, megpróbálta. Igyekezett minél messzebbre jutni, lehetőleg úgy, hogy üldözőit egyre inkább maga mögött hagyja. De a távolság üldözők és üldözött között egyre kisebb lett, és nyilvánvalóvá vált, hogy ma este utolérik. Elkapják, és leszámolnak vele…
Ha a kutyák nem lettek volna a sarkában, könnyedén lerázza üldözőit, de azok az átkozott vérebek, akárcsak a felbőszült bikák, úgy vetették utána magukat.
Átgázolt a patakon, majd a töltésen felérve – miután egy vékony faág az arcába csapott, és felszakította a bőrt a homlokán –, hirtelen megtorpant. A csípős szél mélyen a bőrébe harapott, de ez egyáltalán nem érdekelte, ahogyan a szemöldöke fölötti seb sem. Rezzenéstelen arccal figyelte a bokrok sűrűjéből kiugró kuty
