Túl közel

1

WITTE

Még a parti mozgalmas káoszában is érzem egy kiemelkedően fontos személy jelenlétét – a munkaadóm feleségéét, aki már sok-sok éve halott. A toronyház alatt Manhattan szikrázik az éjszakában. Felhők gomolyognak az üvegfalakon túl, hol eltakarják, hol felfedik lent, a mélyben a Central Park és a mesterséges tó alvilági táját. A torony nyikorogva meginog az esti széllökésben, a panaszos hangot elfojtja a zene és a beszélgetés háttérzaja.

Az üvegfalakon belül lüktet a feszültség. Serceg a levegő a veszedelmes elektromosságtól, ami az egy fedél alá gyűlt riválisok elkerülhetetlen következménye. Visszafogják magukat, az önérzetnek és a megszégyenüléstől való félelemnek köszönhetően a felszín alatt forr a harag, a karmok és agyarak csupán rövid időre, kénytelen-kelletlen húzódtak vissza.

Az elegáns fogadást egy új kozmetikai termékcsalád tiszteletére rendezték. Manhattan ifjú elitjének legismertebb szereplői vesznek részt rajta, a túl szépek és túl gazdagok kollektív csoportja. Híres barátságok és hírhedt viszályok tették ismertté őket. Mr. Black becsületére szól, hogy ilyen sokszínű – és megosztott – társaságot tudott összehozni az otthonában.

Akár a sakkozók, a vendégek az előnyök figyelembevételével választották ki a pozícióikat. Mr. Black legrégebbi barátja, Ryan Landon a tágas nappali túloldalán áll Mr. Black üzlettársával, Gideon Cross-szal – a két férfi a felmenőiktől megörökölt ellenségeskedésben tobzódik. Bármennyire is sajnálatos a viszályuk, mégis csodálom az egymás iránti nyílt ellenszenvük tisztaságát.

Ezzel szemben Mr. Blacket a legnagyobb ellenfelei – a féltestvérei, Ramin és Darius – mindig hátba támadják, amikor lehetőségük adódik rá. És ott van Amy, Darius felesége, az egyetlen nő a teremben, aki makacsul rá se néz Mr. Blackre. Még egy lopott pillantást sem vet rá.

A kulcsszereplők közötti teret valóságshow-sztárok és influenszerek, modellek és zenészek töltik ki. Csillognak-villognak a koktélruhák és a széles ablakok a villanó mobilvakuk végeérhetetlen szelfiáradatában, amelyeket több milliónyi követővel osztanak meg. A legtöbb cég busás díjat fizet az ilyen fotós hírverésért, de ma este nem ez a helyzet. Egy meghívás ide társadalmi puccsnak számít, akárcsak Cross és a felesége, Eva jelenléte. Úgy tűnik, ők a világ legnépszerűbb párja, ha a médiaszereplések alapján mérjük a hírnevet.

Körülnézek a nappaliban, és meggyőződöm arról, hogy a felszolgálók diszkréten, de végzik a dolgukat, szendvicsekkel és itallal kínálják a vendégeket, miközben eltakarítják a használt kristályüvegpoharakat és limoges-i porcelán tányérokat.

Az ébenfa asztalok ezüstözött lapjait fekete liliomokból készített, extravagáns csokrok díszítik, amelyek szín és illat nélkül kölcsönöznek hangulatot és ragyogást a környezetnek. Dallamos zene szól, lendületes, alkalomhoz illő. Az énekes is a vendégek között van, a falnak támaszkodik, átkarolja egy nő derekát, az ajkai az állához simulnak. Mr. Blacket figyeli, majd rám pillant, amikor a csuklómon lévő okosóra egy jelzéssel értesít az új vendégek érkezéséről.

Az előcsarnok felé indulok.

Amint a karcsú barna lány besiklik a bejárati ajtón a tűsarkújában, már tudom, hogy a munkaadóm el fogja csábítani. Egyelőre egy vonzó úriember karján csüng, de ez lényegtelen. Be fog hódolni; mindannyian beadják a derekukat.

A hölgy hasonlít a néhai Mrs. Blackre: sötét haj, átható, zöld szempár, bíborvörös ajkak. Igazi szépség, természetesen, de csupán halovány mása annak a nőnek, akinek a portréját Mr. Black kincsként őrzi. Mindannyian azok.

Egy biccentéssel üdvözlöm az újonnan jötteket, és felajánlom, hogy elveszem a nő kendőjét, ám figyelmes kísérője megelőz, így udvariasan várok.

– Köszönöm – dorombolja a barna hajú nő, miközben a kísérője átadja nekem a csillogó kendőt. Nekem mondja, de már Mr. Blackre figyel, megtalálta a tekintetével. Annak ellenére, hogy a munkaadóm szándékosan a falhoz húzódik, magas termete miatt lehetetlen figyelmen kívül hagyni a jelenlétét. Pokoli energia árad belőle, amit csak a hatalmas akaratereje tart kordában. Olyan ember, akinek kimért mozdulatai mögött érezhető, hogy legbelül valójában tombol. Látom, hogy új vendégünknek mekkora erőfeszítésébe kerül, hogy levegye róla a szemét, és felmérje az ünneplők seregét.

Mr. Black húga, Rosana elfoglalta a legtekintélyesebb pozíciót az ablakok előtt. Magas, sötét szépség, gyöngyökkel kirakott, türkizkék ruhában. Mahagóni színű, fényes haja a vállára omlik, éles kontrasztot képez a mellette álló Eva Cross ezüstszőke hajával és elegáns, rózsaszín selyembe burkolt törékeny alakjával. Eva Rosana társnagykövete az új vállalkozásban; annyira különbözik egymástól a két nő, mégis mindketten a bulvársajtó és a közösségi média kedvencei.

Mr. Blackre pillantok, várom a reakcióját a legújabb vendégre. Azt látom, amire számítottam: elgondolkodva nézi. Megfeszül az állkapcsa, ahogy a nőt vizsgálja. Alig észlelhető, mégis érzem a csalódottságát és az ebből fakadó önvád fellobbanását.

Egy pillanatig azt remélte, hogy ő az. Lily. A nő, akinek rendkívüli szépségét egyetlen kép örökítette meg, mely a hálószobájában függ a falon, de akinek mélységes hordereje lankadatlanul kísérti ezt az otthont és a férfit, aki uralja. Szívszorító, hogy azóta is őt keresi minden nőben.

Lily már nem volt jelen Mr. Black életében, amikor a szolgálatába álltam, így csupán az emlékét ismerem, de a pozíciómból adódóan sok mindent hallok. Azt, hogy kimondhatatlanul szép volt, mindenki elismeri; sokak szerint a legszebb, akit valaha láttak. Habár a keresztneve finomságot és törékenységet sugall, akik ismerték, független, éles eszű és merész nőként jellemezték. Kedves és segítőkész, szórakoztató és mások iránt mélységesen érdeklődő emberként emlékeznek rá, ez utóbbi szerintem ezerszer jobb tulajdonság, mint ha valaki csupán „érdekes”.

Egy ideig csak ezek a másodkézből kapott benyomások és vélemények maradtak meg bennem, egészen addig a gyötrelmes éjszakáig, amikor Mr. Black megvadult az italtól, az őrület határára sodródott, és nem bírta tovább elfojtani dühöngő bánatát. Akkor értettem meg, milyen rendkívüli hatást gyakorol rá a néhai felesége; érzem a hatalmát, valahányszor a hatalmas portréra emelem a tekintetemet, mely az ágyával szemközti falat uralja.

Ez a kép az egyetlen színfolt az egész szobában, ám nem ettől olyan lenyűgöző ez a fotó. Hanem Mrs. Black lázas és metsző tekintetétől.

Bárki is volt Lily, a Kane Black iránti szerelme mindkettőjüket felemésztette. Ez a megszállottság jelenti a mai napig a legnagyobb veszélyt a munkaadómra.

Nézem, ahogy legújabb vendégünk átvág a színes tömegen, elválik a kísérőjétől, és Mr. Black felé tart. Bíborvörös ruhájában ragyog, mint a tűz, pedig most ő a molylepke, a házigazda pedig a láng.

Egy népszerű folyóirat nemrég a legszexisebb élő férfiak közé választotta. Mr. Black közeledik a harmincháromhoz, és elég gazdag ahhoz, hogy megengedhesse magának, hogy alkalmazzon engem, egy brit származású, hetedik generációs komornyikot, aki kifogástalan kiképzést kapott arra, hogy a hétköznapi semmiségektől kezdve a rendkívüli válságokig minden helyzetet kezelni tudjon. A házigazda távolságtartó és kifürkészhetetlen, a nők mégis az önvédelmet sutba dobva vonzódnak hozzá. Minden igyekezetük ellenére Mr. Black továbbra is elérhetetlen marad. Egy özvegy, aki makacsul ragaszkodik a házasságához.

Leggyakoribb kísérője, a közelben ácsorgó karcsú szőke asszony elefántcsont ruhában és gyöngyökben tündököl. Ő az édesanyja, bár senki sem gyanítaná a kapcsolatot, ha nem lenne olyan széles körben ismert. Nem a kor miatt, amit Aliyah egyébként mesterien rejteget. Ragadozó természetére egyedül a manikűrje utal, a karmokra emlékeztető, elegáns mandula formára reszelt körmei.

Ahogy elfordulok a kabátszekrénytől, egy pezsgősdugó pukkanását hallom. Kristálypoharak vidám csilingelését, csevegés moraját. Egy kisebb vagyonnal felérő mennyiségű dizájnercipő kopogását az obszidián padlócsempén, mely olyan fényes, mint a legtisztább éjszakai víztükör. Mr. Black otthona a maximalizmus bizonyítéka: sötét fafelületek, természetes kő, szemet gyönyörködtető bőrhuzatok… mind a legsötétebb árnyalatokban, melyektől olyan elegáns és férfias a hely, mint a tulajdonosa.

A lányom biztosított arról, hogy a munkaadóm szokatlanul jó megjelenéssel van megáldva, és az állítása szerint valami még lenyűgözőbbel van megátkozva: búskomor, lobbanékony tűzzel. A tény, hogy egykor olyan mélyen szeretett, és még mindig ennyire belemerült a gyászba, leküzdhetetlen vonzerővel bír. Éppen az elérhetetlensége miatt olyan ellenállhatatlan, mondja a lányom.

Ez nem megjátszott tulajdonság. Számos szexuális viszonyát félretéve, Mr. Black a mai napig gyászol. Lily emléke szó szerint a sírba viszi. Meghasonlott, mégis úgy szeretem, mint apa a fiát.

Egy nő túl harsányan nevet. Nyilván túl sokat ivott. És nem ő az egyetlen, aki túlzásba viszi az élvezeteket. Egy óvatlan marokból kicsúszik egy pezsgőspohár, és összetörik a padlón, a csilingelő üvegszilánkok félreismerhetetlen, diszharmonikus kakofóniájával.