AMY
– Indulnunk kell, bébi!
Összerezzenek Darius hangjára. Amikor hátulról átkarolja a derekamat, le kell küzdenem a késztetést, hogy sarkon forduljak, és belebokszoljak a jóképű arcba.
A szívem hevesen kalapál, és lenyelem a dühömet.
– Istenem! Ne settenkedj már így mögöttem!
A teste melegen simul az enyémhez, jellegzetes illata áthatja az öltözőszobám levegőjét. Ez a kedvenc helyiségem a lakásunkban, egy korábbi vendégszoba, amit befalaztattam a főfolyosóról, és a hálószobából nyílik az ajtaja. Hófehér, minden falát tükrök borítják, a nyitott polcokon a táskáim és a cipőim sorakoznak, a fogasok pedig pontosan úgy vannak elrendezve, ahogy a profi rendszerező előírta. Ez álmaim gardróbszobája, de nem találok benne egy rongyot sem, amit felvehetnék.
Esküszöm, hogy a szobalány meglop,
