LILY
Érzem a lakásban a visszafojtott lélegzetek súlyát, a feszültséget, ahogy végigsuhanok a tükrös folyosókon. A végtelenségig elhúzódó fizikoterápia után mennyei érzés meghúzódni ebben a csábító menedékhelyben. Tökéletes négyzet alakú, hétszázötven négyzetméter az alapterülete, és az artériák – a lift, a szemétledobó, a lépcsőház és a különféle csatornák, vezetékek – középen futnak át rajta. A szobák a külső falak mentén helyezkednek el, mindegyikből lélegzetelállító kilátás nyílik.
Ahogy áthaladok a halálos csenden, körbeleng a liliom illata, meztelen lábujjaim körül kavarog, ahogy a fűtött padlóra simulnak, és felemelkedik, hogy féltékeny szeretőként suttogja körbe a torkomat. Az illat alatt ott lapulsz te magad, az óceáni szélre és az égett fára emlékeztető üdítő aromáiddal. Beszív
