LILY
Az Ötödik és a Negyvenhetedik utca sarkán állok árnyékba burkolózva, a délelőtti nap melegét és fényét elnyelik a manhattani belváros zsúfolt tornyai, az üveg, kő és acél erdeje. Csupasz karom és lábam libabőrös. A hideg belülről indul, majd kifelé sugárzik. Azt hiszem, egyszer már megpillantottalak errefelé. Csak egy pillantás, azután semmi, mintha köddé váltál volna, miközben én bénán és megkövülten álltam az utcán. Kész rémálom, amit nem tudok elfelejteni vagy figyelmen kívül hagyni.
Valahányszor elhagyom a lakásomat, tudom, hogy rám találhatsz. Egy olyan kerületben, melynek a népessége munkanapokon közel négymillióra duzzad, fennáll a veszélye, hogy egy arcfelismerő elárulja a hollétemet.
Habár felmerül a kérdés, hogy gondolsz-e rám egyáltalán. Olyan könnyen félrehajítod az emb
