Hatodik fejezetCannes-ból Párizsba
1940. tavasz
Másnap reggel Coco a Párizsból a Côte d’Azurre tartó expresszen, a Kék Vonaton pihen a fülkéjében. Homlokát az ablaknak támasztja, kibámul a mellettük elsuhanó, elmosódott fákra, szántókra, tehenekre, házakra és kisvárosokra. Amióta csak megkapta a levelet Neuillyből, úgy érezte, mintha közeledne a vég. Mennyi idő, míg Pierre beindítja az üzletet Amerikában, és a lopása megmásíthatatlan tény lesz? Hetek? Hónapok?
Egyik zsebéből zsebkendőt húz elő, letöröl egy könnycseppet az arcáról, mérges a gyengeségére. Nem fogja hagyni, hogy eluralkodjon rajta az önsajnálat. Ez nem az első harc, amire rákényszerült, hogy megvívja az üzlettársával – de ez alkalommal ki fogja készíteni. A zsebkendőt az ölébe dobja egy új elhatározással. Minden lehetősége
