Ötödik fejezetFleur, Provence
1940. tavasz
Amint maguk mögött hagyják Cannes-t, az út elkeskenyedik, és hamarosan egy erdőbe fut. A szél befúj a nyitott ablakokon, és összekócolja Coco haját. Lelapogatja fürtjeit, és hátradől a puha bőrülésen, mélyeket lélegzik, beszippantja az illatos levegőt, a fenyő, a ciprus és a cédrus tiszta, friss illatát.
Remény tölti el, miután egy új jázminforrást fedezett fel abban a furcsa kis üzletben, mintha elfújták volna a korábbi melankóliáját. Coco most először érzi nyugodtnak magát, amióta megkapta azt a levelet. Lépéseket tett – ő irányít. És ott van az a vigasztaló gondolat, hogy ha ő nem tud ilyen későn Grasse-ból jázmint szerezni, akkor Pierre sem képes erre.
A messzeségben keleten sötét sziluettekként emelkednek ki az Alpok előhegységei. Piros t
