Tizenegyedik fejezetPárizsból a Pireneusokba
1940. nyár
Coco végigráncigálja Alyce-t négy vagonon, mire megtalálja az első osztályú kupét, amelyet az Hôtel Ritz lefoglalt számára. Benyomakodik az ajtón, Alyce szorosan mögötte halad, de a kupé már foglalt. Egy munkásruhát viselő férfi és a felesége kényelmesen elhelyezkedtek az ablak melletti üléseken. Mindketten meglepetten néznek Cocóra. A nőnél egy gyerek, egy fiú, aki nem több mint tizenhat hónapos, maximum kétéves. Alszik, a feje az anyja ölében pihen, rövidke, húsos lábacskái a mellette lévő üres ülésre lógnak. A nőtől jobbra, a folyosó felőli falnak dőlve egy öregember kuporog a sarokban. Az öltönye gyűrött, fehér haja kócos, a feje félrebillent, ahogy nyitott szájjal alszik.
– Ez egy magánkupé – mondja Coco a munkásnak.
A férfi
