Tizedik fejezetPárizs
1940. nyár
Néhány nappal később az étteremben elköltött ebédből jövet Coco megáll a concierge pultjánál. Géraud felnéz a rádiójából.
– Luftwaffe – mondja, és gyászosan néz. – Én mondom magának, mademoiselle, hamarosan itt lesznek.
– De a hadseregünk harcol. Ők majd feltartóztatják őket.
Géraud tagadón rázza a fejét.
– A Wehrmacht páncélosai túl nagy falat számunkra. Utat törnek Párizsig, összezúzva a gyalogságunkat. A földeket feltépik, a falvakat a földdel teszik egyenlővé. Kemények a harcok, azt mondják.
Coco kérdőn felvonja szemöldökét.
– Mennyi időnk van még?
– Nem sok. A motorizált tüzérség és gyalogsági hadosztályok gyorsan mozognak. És tudják, hogy Párizs ajtaja tárva-nyitva áll, fegyvertelen. – Felemeli egy ujját. – Várjon, egy pillanat! Hallgassa csa
