Kicsi hűség

Chapter 6

Azon a na­pon Iván és Luci na­gyob­bik fia ölé­be emel­te öccsét, je­lentős volt köz­tük a kor­kü­lönb­ség, és nyu­godt lép­tek­kel ki­ment az er­kély­re, majd a kor­lát fö­lött ki­tar­tot­ta a gyer­me­ket a sem­mi fölé. Az if­jabb test­vér szó nél­kül tűr­te, moz­dul­ni sem mert. Fe­let­te a ha­tár­ta­lan ég, alat­ta a be­ton­nal ha­tá­rolt föld. Köz­te a meg­nyílt örök­ké­va­ló­ság.

Ezt át­hi­dal­ni nem le­het. Be­szél­ni róla kell, sőt kel­le­ne. Ab­ban a pil­la­nat­ban, igen pil­la­nat­ban, ami a lé­tező idő leg­ki­sebb ele­me, mint a pont a tér­nek, csak néma hör­gés mér­te meg, hogy ennyi az élet. Egyet­len apró hiba és vége. Hi­á­ba elég erő­sek a ka­rok, hi­á­ba az ere­dendő el­bi­za­ko­dott os­to­ba­ság, nem kell több, csak egy rossz moz­du­lat. A te­he­tet­len­ség bé­ní­tó.

Az­