– Félek – mondja zsebeiben ökölbe szorított kezeivel felhúzva hasán a rózsaszín macinacit.
– Mitől? – kérdezem.
– Az ítélettől.
Az este észrevétlenül bearaszolt a nagyszobába a teret marokba, Lucit kiszorítva. Iván körül csak az éjszaka, a pisilésre szolgáló levágott tetejű műanyag flakon, egy doboz cigi, némi édes aprósütemény és az elmaradhatatlan barnás koffeinmentes, kávét hazudó gusztustalan lötty maradt.
Ez volt körülötte, de valami lehet belül is, mert a levegőben finom feszültség remeg. Rögtön megérzem, amint leülök a TV és a fotelja közé a puffra. Egy ideig nem vesz észre, bosszúsan hunyorog nagy műanyagkeretes okuláréja mögül, hogy halványabban látja a kékes villog
