Varvara
Hallottam a kattanást, tudom, hogy kinyitotta a saját ajtaját. Már abban a pillanatban megbántam, hogy elküldtem, amint hátat fordított, ezért reszkető kézzel fordítom el a zárat. Semmire sem vágyom jobban, mint az ölelésére. Alig bírom visszafogni magam a közelében, és elismerem, ez dühít. Zavarba, izgalomba hoz a jelenléte, olyan hatással van rám, amilyet már nagyon régen éreztem férfi közelében. Tetszik mindene: a külseje, a józan viselkedése, amit olykor félredob, mert az is csak azt mutatja, hogy ő nőként néz rám.
Kívánjuk egymást, nem tudok napokig ellenállni ennek a kísértésnek. Azt akarom, hogy az az erős kéz engem simogasson, és az elszánt szeme a vesémig hatoljon.
Kilököm az ajtót, ott áll velem szemben. Csípőre tett kézzel, lefelé biccentett fejjel, de rám néz. A teki
