Varvara
A fürdőből kilépve Vlagyimirrel találom magam szemben. Talán épp be akart jönni, mert csaknem nekiütközöm. Nagyot nyelek, hosszan nézünk egymás szemébe.
Vajon mire gondol?
Látja rajtam, hogy történt valami?
A legjobban az fáj, hogy az aggodalom szikrája sem tükröződik az arcán.
Ezt meghazudtolva megemeli a kezét, és végigsimítja a maszatos arcomat. Ismerem az érintését, nem idegen nekem, mégis összerezzenek, és a legszívesebben menekülnék a közeléből.
– Sírtál? – kérdezi.
Nem felelek, csak lesütöm a szemem. Nem megnyugtató a higgadtsága, mert ha valamit, akkor azt tudom a férjemről, hogy kiszámíthatatlan. Dörzsölt üzletember, és ezt a játékot a magánéletében is ügyesen játssza.
– Miért csinálod ezt, Varvara? – Megemelem a fejem, újra egymás szemébe meredünk. – Tudod, hogy s
