Varvara
Olyan jó egyedül… Igen, tényleg jó. Még akkor is, ha elkeserítő ez az egész. Romokban az életem, kilátásom semmi, de ahogy itt ülök ebben a sötét szobában, valami fura, borzongató érzés jár át. Néha Vlagyimir hangját hallom, olykor pedig Ádám érintését érzem. Sosem érdekelt a kérdés, hogy lehet-e egyszerre két férfit szeretni. Most sem érdekel, de azt hiszem, tudom a választ.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már nem szeretem Vlagyimirt. Ragaszkodva, a múltba csimpaszkodva még most is szeretem, de ez egészen más ahhoz az érzéshez képest, amit sok évvel ezelőtt tápláltam iránta. Hiányzik már a jövő reménye, és ha a jövőkép semmivé foszlik, akkor örökre abban az életben maradunk, amit már nem élhetünk, mert elmúlt. Igen, azt hiszem, kétféleképpen lehet szeretni a két férfit. Az egyik
