Varvara
Amikor Ádám megjelenik az irodahelyiség ajtajában a másik testőrrel, és meglátom a bőröndömet, felsóhajtok. Sok érzés vív csatát bennem. Hálás vagyok neki a segítségéért, de a hála igazából talán csak egy kiegészítése annak a mély szerelemnek, amit ez iránt a csaknem idegen ember iránt érzek. A tekintetünk összekapcsolódik, azt hiszem, Vlagyimir pillantásában sosem rejtőzött ennyi szeretet. Persze vágy az igen, meg egyfajta büszkeség… De ezt a feltétel nélküli szeretetet utoljára talán a szüleim szemében láttam.
A rendőr odamegy hozzájuk, beszélnek pár szót, majd beljebb jönnek. Felállok, a lábamban alig van erő. John hol őt kémleli, hol engem. A rendőr kimegy, de csak néhány másodperc múlva van bátorságom megszólalni. Tudom, ostobán fog hangzani az az egy szó, amit kinyögök.
–
