Varvara
– Kér vizet?
– Köszönöm, nem.
Kifújom a levegőt. A rendőr az asztal túloldalán ül, és jóformán le sem veszi rólam a szemét. Már rég leléptem volna, de tisztán látszik, hogy innen nem mehetek sehova. Nem tudom, mit beszélt meg Ádámmal.
– Tehát orosz állampolgár.
– Pech, mi?
– Hogy érti?
– Semmi… csak az amerikaiak utálják az oroszokat.
Felnevet, én is elmosolyodom.
– Én nem tudok ilyesmiről.
– Ha akarnék, elmehetnék? – váltok gyorsan témát.
– Mr. Adamics megkért, hogy különös figyelmet fordítsak magára, ugyanis véleménye szerint veszélyben van.
Jó ideig kivárok, csak utána kérdezem:
– Szóval akkor nem mehetek el?
– Mi csak segíteni szeretnénk önnek.
Megcsóválom a fejemet, és az ölembe fektetett kezemre nézek.
– Nem veszi le a kabátját?
– Nem.
– Értem. Szeretné, ha
