Varvara
Nem ismerem. Nem tudom, mi rejlik benne, hogy mik voltak a szándékai, és hogy valójában milyen ember is ő. Nem ismerem. Nem tudom, milyen volt gyerekként, miként éli a hétköznapjait, mit reggelizik, hogy alszik. Nem tudom, hogy ismerem-e. Azt azonban tudom, hogy mikké válunk, amikor megölel. Kifordítja a sarkából a világot, ha a karja között tart, és olyan boldoggá tesz, amilyen talán sohasem voltam.
– Nem tudja? – kérdez vissza a rendőr.
Nem értem ezt az egészet. Mi történik itt?
– Mi ez az egész?
– Ez az úr az ön férje?
– Nem. Ő nem…
A jegyszedő homloka ráncba szalad, ekkor kikövetkeztetem, mi is történt. Az a fickó tudja, hogy valaki bántott, és azt is tudja, hogy a férjem. Reggel Ádámmal voltam itt, így valószínűleg azt hiszi, hogy ő a férjem. Rendőrt hívott. De hogy ker
