Varvara
Mélyen beszívom a levegőt, és felvértezem magam. A férfi többször végigmér, és amikor megállok előtte, elmosolyodik.
– Segíthetek?
– Nem emlékszik rám?
– Nehéz lenne magát elfelejteni. Nemrég már járt itt. Igaz, akkor társasága is volt.
Próbálok kedvesen elmosolyodni, de az az igazság, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán. A hajam kócosan terül szét a vállamon, smink egyáltalán nincs rajtam, és bizonyára vörössé, duzzadttá vált a szemem a sírástól.
– Be szeretnék menni ismét!
– Semmi akadálya. A megnyitóra tekintettel huszonnégy órás nyitvatartással üzemelünk. Tud jegyet venni…
– Nincs nálam pénz.
Ismét alaposan végigpásztáz.
– Valami baj van? Ne haragudjon, nem akarok indiszkrét lenni, de zaklatottnak tűnik.
Mit mondhatnék? Tagadnom nyilván fölösleges. Talán kihasználha
