Varvara
„Nem tudom.” Ezt mondta Vlagyimirnek, tisztán hallottam. Úgy, ahogy a többit is.
Nem tudja…
Én kimondtam, ideálltam, és mindent felvállalnék, noha Vova talán meg is ölne, és ő „nem tudja”.
A szekrényhez lépek, kiakasztom a térdig érő bundámat, és magamra húzom. A csizmába is beletuszkolom a lábam, ők tovább beszélnek, engem szinte figyelemre sem méltatnak.
Az ajtó felé lódulok, az a Katya félreáll az utamból.
Milyen szép nő!
Szép és kívánatos…
– Varvara! – ripakodik rám Vlagyimir, de nem állok meg. Hallom, hogy Ádám is elkiabálja magát.
– Varvara, állj meg!
A folyosón szaporábbra veszem a lépteimet. Ádám és a férjem talán azt hiszi, van idejük, mert nem iparkodnak rögvest utánam. Alighogy megnyomom a lifthívót, szétnyílik az ajtó. Belépek, megnyomom a földszint gombját, m
