Ugyanebben az időben egy másik kocsi haladt végig a Duna partján, azután befordult az egyik mellékutcán. Messziről a Szent István templom tornya sötétlett a csillagos ég alatt. Olyan volt a kőcsipkés óriás, mint egy magányos őrszem.
Az egyik utcában Kempelen kiugrott a kocsiból.
– Gyorsan fordulj vissza – szólt fel a kocsisnak –, és a másik úton térj vissza a lakásomhoz. Ha feltartóztatnak, mondd azt, hogy még a Duna túlsó partján letettél.
A kocsis a lovak közé csapott és a nehéz batár néhány perc múlva eltűnt a fordulóban. Kempelen egyedül állt az utcán. A járda helyenként teljesen elveszett a házak árnyékában. A legközelebbi lámpás mintegy százlépésnyire pislogott a sötétben.
Kempelen kétszer is hátranézett, de senkit sem látott az utcán. Megnyugodva folytatta útját. Csakhamar egy a
