Másnap délután Kempelen csengetett a komornyiknak.
– Készítsd elő a sakkmasinát! Igyekezz, mert a púpos alkonyatra itt lesz. A kocsit hatra rendeld ide… Oh! Asszonyom, hogyan kerül ide?
Schleeberg grófné hátravetette arcáról sűrű fátylát és megállt a küszöbön.
– Inasa éppen jelenteni akarta érkezésemet, de ön nem engedte szóhoz jutni. Beszélhetnénk négyszemközt önnel?
Kempelen intett és a komornyik néma meghajlással elhagyta a szobát.
– Úgy látom, meglepi érkezésem! – szólalt meg a grófné kis szünet után.
– Bevallom, igen. Azt hittem, hogy ön más módot talál a beszélgetésre.
Az asszony fáradtan mosolygott.
– Vagyis ügyetlennek tart. Talán az vagyok, de úgy éreztem, hogy kötelességem megmagyarázni, mit kerestem a Blaue-Kriegel környékén. Tudomásomra jutott, hogy Türjey János egy fon
